Van egy pont,
Ahol már mindenki megtör,
Egy pont, amelynél,
Még egy pöcegödör is
Élvezhetőbb.
Van egy pont,
Ahol már nincsenek határok,
S a lélek feladja
A szolgálatot.
Van egy pont,
Ahol már egy könny sem marad,
S a lelked darabokra
Szakad.
Van egy pont,
Amikor már úgy érzed,
Hogy a remény meghalt,
És egyedül vagy.
Van egy pont,
Amikor már senkire sem számíthatsz,
S a magányban őrültnek érzed,
Magad.
Van egy pont,
Ahol az ember,
Már mindenért magát okolja,
S már egy hihetetlen lelkiismeret furdalása
Lesz csak.
Van egy pont,
Amikor hirtelen a semmiből,
Egy remény sugár csillan fel,
És te el sem hiszed,
Hogy nem veszett el minden.
Van egy pont,
Ahol a dolgok,
Már kezdenek jóra fordulni,
És te úgy érzed,
Végre kezd minden helyreigazolódni.
Van egy pont,
Amikor a szenvedés,
Már csak a múlt része,
És te boldog vagy,
Élvezed az életed.
Van egy pont,
Amikor az ember rájön,
Hogy egyszer fenn,
Egyszer lenn!
Ez a vers, amit ÉN írtam, nagyon sok embert jellemezhet, engem elég sokszor! De tulajdonképpen ez szerintem arra tanít meg engem is meg titeket is hogy mindig van egy pont az ember életében amikor összetörik, remény nincs, de semmilyen rossz állapot nem tart örökké, mert ugye egyszer fenn egyszer lenn! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése